Eldőlt, kit hova vettek fel a középiskolákba. A bejutás nehéz feladatnak bizonyult, sok helyen káosz, és több órás várakozás előzte meg a szóbeli vizsgákat, és a matematika írásbeli sem idén volt a legkönnyebb... de remélem mindenki csemetéje megtalálta az ideális helyét. A kisebb városokban élők ilyenkor szembesülhetnek azzal, hogy gyermekük, akik egy nagyobb város levegőjére és iskolájára vágyott, szeptembertől egy ismeretlen kollégium sokágyas szobájába kerül. Habár az elválás kezdetén sok sírás, és gyakori telefon fogja jellemezni napjainkat, néhány hónap alatt biztosan beilleszkedik majd szemünk fénye, és higgyük el, hosszú távon sokat fog segíteni neki a korai elválás. Önállóbb lesz otthonlakós társainál, és a továbbtanulás újabb állomásán is felelősségteljesebb, átgondoltabb döntést hozhat majd.
Úgyhogy legyünk nyugodtak, és élvezzük ki ezt az utolsó nyarat, amikor még igazán gyermek a mindenünk. Mert azután olyan gyorsan felnő, hogy észre sem vesszük.
2010. április 2., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)